Az eplerenon viszonylag új gyógyszer, melynek használata meg sem közelíti a lehetőségek határát. Ennek oka részben az egyre bővülő háttérismeretek hiánya, különösen a pleiotrop hatások tekintetében. A szerző kiemelten foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy klasszikus, ACE-gátlóra ráépített eplerenonkezelésnél bizonyos helyzetekben a sorrend felcserélhető-e. Milyen érvek szólnak emellett? A spironolakton és az eplerenon mellékhatásprofilja jelentősen különböző, és eltérő a farmakokinetikájuk is. Az utóbbinak is fontos gyakorlati vonzata van. Súlyponti helyet kap az eplerenon unikális diuretikus profiljának elemzése. 

Az elmúlt időszakban jelentős fejlődés történt a prosztatarákos betegek ellátásában. A lokális betegségek kezelése a korábbi beavatkozásokhoz képest sokkal jobb terápiás válasszal és kevesebb mellékhatással jár, kö­szönhetően a laparoszkópos műtéti eljárásnak és a modern sugárkezelési lehetőségeknek. 

Az EMA CHMP) pozitívan véleményezte a prosztatarák kezelésére szolgáló Nubeqa (darolutamid) készítményt.

Jelen publikációban bemutatjuk azon nemzetközi, egykarú, multicentrikus, nyílt jelölésű vizsgálat eredményeit (NCT01254279), amelyben korai hozzá­férést biztosítottak a kabazitaxelhez olyan betegek számára, akik a TROPIC vizsgálat betegpopulációjához hasonló karakterisztikával rendelkeztek. A vizsgálat célja a kabazitaxel biztonságossági profiljának további vizs­gálata volt a napi gyakorlat keretein belül, különböző földrajzi területe­ken. A spanyolországi Kiterjesztett Hozzáférési Program (Expanded Access Program) 2012 decemberében végzett interim analízisének eredményei olvashatók az alábbi összefoglalónkban.

Expert Opinion on Drug Safety, 2014. szeptember

Az ASCO által sponzorált 10. Genitourinary Cancer Symposiumon (2014. január 29.- február 1. San Francisco) az American Society of Radiation Oncology és a Society of Urologic Oncology kutatói összesen 630 előadást tartottak az uro-onkológia témájában. A nagy érdeklődéssel várt előadások közül dr. Richard Boxer (Visiting Professor at the David Geffen School of Medicine at UCLA, Clinical Professor at the University of Wisconsin, Madison, and the Medical College of Wisconsin, Milwaukee) kiemelt néhányat, és röviden ismertette ezek lényegét.

Molekuláris mechanizmusok finoman beállított kölcsönhatása alakítja ki citokinek, hormonok és növekedési faktorok útján a csontanyagcsere homeosztázisát. A RANK/RANKL/OPG rendszer aktívan közreműködik az oszteoklasztok differenciálódásában és működésében, és számos kórélettani mechanizmus központi szereplőjének látszik. Az oszteoklasztok fokozott aktivitása destruktív gyulladásos jelenségekhez és/vagy oszteoporózishoz, az oszteoblasztok fokozott tevékenysége oszteopetrózishoz vezethet. A közlemény leírja az átépülésben fontos metabolikus útvonalakat, kiemelve a gyulladásnak a csontmetabolizmusra gyakorolt hatását és a klinikailag hasznosítható kutatási eredményeket.